1. Fejezet-Emlékek

Sziasztok! Meg is hoztam az első fejezetet :) Aztán sok kommentet kérek! :D♥♥ Jó olvasást,I Hope You Like It! :D

Delhya

A kezemben az ecsetet próbáltam úgy mozgatni,hogy ne maszatoljam össze az almámat.Belemártottam a festékbe,és pirosra festettem az üres felületet.Nem hiszem el! Miért is csinálom én ezt? Pénzért festek..Semmi értelme! Max 200 dollár,semmi! Hogy kérhetnek tőlem ilyet? A tulajdon anyám meg nem hogy segítenie! Ahj! Hagyom a francba! Eldobtam az ecsetet,és elpakoltam az álványom.Odasétáltam az ecsethez,ami éppen egy fotón landolt.A fotón én,és Delhya voltunk..Ő volt az akkori legjobb barátnőm..Még mindig fáj,hogy lecserélt..
"Éppen Delhyához tartottam,a szombati bevásárló kalandunk előtt.Most hoztam magammal fényképezőt,így le tudjuk fotózni azt,amit a múltkor nem tudtunk.Kopogtam,de nem nyitott ajtót.Mivel van a házhoz kulcsom,kinyitottam saját magam.Bent nem várt látvány fogadott.Delhya,és Anne,az akkori ellenségünk együtt párnacsatáztak,majd leültek a pulthoz.Anne az én helyemre ült,pedig még Dellel bele is karcoltuk a nevem..mert mindig oda ültem..mindig lelökött onnan mindenkit,mikor rá akartak ülni..Együtt nevetgéltek azon,hogy... hogy én milyen nagyképű vagyok?! Lecserélt! 
-Delhya! Te..Mit csinálsz... Anneval?! Ősellenségünk! Ezt..és..Miért???? -szemem könnybe lábadt,és lerogytam a földre.
-Ez van,drágám.Tudod,megtudtam rólad egyet-s mást,amit rólam mesélsz másoknak a hátam mögött.De ennek vége! -összenevettek Anneval,és itták a forrócsokijukat.
-Mi?? Én nem terjesztek rólad SEMMIT! Te jelented nekem a világot,mért tenném ezt? Kérlek higyj nekem,Del!
-Te csak ne hívj Delnek! Így csak Anne hívhat,a legjobb barátnőm!
-Mi?? Eddig csak én hívhattalak így..
-Te..szemét! Utállak! Bár soha ne ismertelek volna meg te ribanc!   -kiáltotta.Odasétált hozzám,kivette a háza kulcsát a kezemből,és odaadta Annenek.Na ennyi volt! Tényleg elsírtam magam,és hazarohantam,egyenesen az ágyamba."

Ismét elsírtam magam,pedig George betöltötte az általa érzett űrt..Apropó George..Még mindig mosolygok,mikor eszembe jut,hogyan is találkoztunk!

"A magassarkúm csak úgy kopogott az átfagyott járdán,miközben a postára tartottam.Ismét elsétáltam a kirakat mellett,de a szememet megpróbáltam nem levenni a már-már ékeskedő posta bejáratáról.Nem bírtam még egyszer rá nézni..De..Nem ment.Vissza kellett sétálnom.Ott volt Ő.Delhya.Éppen a vevőit szolgálta ki.Máig sem értem,hogy dobhatott el csak úgy...
Hirtelen nagy fájdalmat éreztem a fejemben,és minden elsötétült.
Egy kék szobában ébredtem.Elég fiús volt.Az ajtó felé néztem,amin pont belépett egy barna hajú fiú.A kezében tea,és pár darab keksz volt.
-Ó,hát felébredtél! Szia! A nevem George.George Shelley.Jobban vagy? Összeestél az utca közepén,és mivel nagyon megijedtem,hazahoztalak.Remélem nem ba..
-Semmi gond,köszönöm.A nevem Anabelle Mona Shwipes.Szép a szobád,te rendezted be?-kérdeztem.
-Igen,és köszönöm! -mosolygott.
Több órán át beszélgettünk.Ő lett az új legjobb barátom."

Remélem tetszett,kérem a komikat :)